Lush- I’ve Been Here Before (1996)
Képzeljétek, ezen a hétvégén végre hallottam egy Lana Del Rey számot. No nem mintha akartam volna, de az ment a rádióban, Zsuzsi meg szólt, hogy képzeljem el, ez Lana Del Rey. Nem volt amúgy rossz, olyan jó sem, de amiért kicsit különleges volt, hogy ezt a Lush számot juttatta eszembe. Persze Lana Del Rey sosem fog ilyen jó számot énekelni.
Morrissey- People Are The Same Everywhere (Maida Vale Session 2011)
Ugye senkinek nem kérdés, hogy kié lesz év legjobb lemeze 2012-ben?
Ez milyen komoly vaker volt a rendszerváltás környékén! Amúgy én iszonyúra szerettem a Super Channelt. Nekem úgy rémlik, mintha csak zene ment volna rajta meg rajzfilmek, de ez nyilván hülyeség. Viszont arra világosan emlékszem, hogy a Super Channelen találkoztam először Morrissey nevével mikor leadták ezt a klipet.
The Clientele- Never Anyone But You (2010)
hogy igazából most az sem tud nagyon zavarni, hogy a Bayernt éppen meggyalázza a Gladbach.
Sri- Union Square (1997)
‘98-‘99 környékén volt egy ilyen straight edge robbanás a magyar hardcore színtéren köszönhetően a jobbnál jobb itthoni koncerteknek meg úgy általában a külföldi trendeknek. Ami addig különcnek számított, az teljesen elfogadott lett, én meg természetesen voltam annyira sznob, hogy úgy döntöttem, hogy ezt a straight edge dolgot egy újabb szintre emelem. Logikus választásnak tűnt a krishna-tudat, ha már annyira szerettem a Shelter és 108 lemezeket, meg amúgy sem állt tőlem messze a szerzetesi élet, nem ittam, nem drogoztam, nem cigiztem, nem csajoztam, vegetáriánus voltam. Persze csak odáig jutottam az egésszel, hogy megvettem a Bhagavad Ghitát, amit nem olvastam el sosem, meg krishna nyakláncot hordtam. Ja, és beszereztem egy csomó hardcore lemezt olyan zenekaroktól, amikben legalább egy krishna tag volt. Ekkor szereztem be a Baby Gopal diszkográfiát, no meg az énekesnő Sri szóló dolgait is. Akkora rajongó voltam, hogy még egy Baby Gopal pólót is rendeltem Sri-től közvetlenül, aki küldött egy kedves levelet meg egy krishna láncot ajándékba. Sajnos a póló olyan kicsi volt rám, hogy egyből el is adtam, pedig nagyon faszán nézett ki. Évek óta nem hallottam ezt a lemezt, de valamelyik nap eszembe jutott, és belehallgattam, és hát akkora hatással nem volt rám, mint anno, de azért értem, hogy miért szerettem annyira. Sri-nek, akinek egyébként tök olyan a hangja, mint Sonya Madan-nek az Echobelly-ből, ez a száma a legjobb egyébként, simán lehetett volna hatalmas sláger egy jobb világban. Óriási trivia a végére: Sri Ray Capponak volt a felesége, gitározott is a Shelterben, de aztán elváltak.
Ui: amúgy ez a krishnás erőlködésem totál felesleges volt, 2001-re újból különcség volt straight edge-nek lenni.
szerintem sokat nem vesztettem vele, viszont egy dolog miatt rettentően irigylem a sörösöket. Iszonyú nagy fless lehetett mikor 1999. október 6-án lejárt a sörrel koccintás moratóriuma!
Helmet- Pure (1997)
Nektek is vannak számok, amiket ha meghallatok, akkor mindig ugyanaz a kép vagy érzés ugrik be? Nekem vannak, ez az egyik. Biztos mondtam már, hogy iszonyúra szerettem egy időben a Helmetet, mondjuk úgy ‘92-től ‘04-ig, akkor tértek vissza és rontották el az életművet. No de nem is ez a lényeg, hanem a kép meg az érzés, ami mindig együtt jár ezzel a számmal. Anno nagyon vártam a negyedik Helmet lemezt, tök sokat gondoltam rá, elképzeltem, hogy milyen lesz, sőt még meg is álmodtam számokat róla, amiket persze ébredéskor egyből elfelejtettem, pedig kurva jó dalok voltak emlékeim szerint. Betegesen izgatott voltam, és hát akkor még nem lehetett az interneten hónapokkal a megjelenés előtt megszerezni a lemezeket, úgyhogy kénytelen voltam megvárni a rendes megjelenést. Ez a nap ‘97 áprilisában jött el, természetesen a megjelenés napján ott voltam Fehérváron a lemezboltban reggel, hogy tuti ne kapkodják el. Nyilván sikerült szereznem belőle, mivel hogy nyitáskor csak én voltam az egyetlen vevő. Emlékszem, hogy hét eleje volt, úgyhogy cd lejátszó hiányában nem tudtam egész héten meghallgatni, úgyhogy alig vártam, hogy hazamenjek fősuliról hétvégén. Amikor hazaértem, akkor ledobtam a cuccomat, betettem a lemezt, leültem a szobámban a karosszékbe, feltettem a lábam az asztalra, és vártam a csodát, ami el is jött ennek a számnak a formájában. Megszólalt ez a király riff, ami egyértelművé tette számomra, hogy a Helmet megint nem tudott hibázni. Ültem a székben, hallgattam ezt a számot, kint tök szép, napos, tavaszi idő, az ablak nyitva, tök jó illatok jöttek be, és én nagyon jól érzem magam, ez a nagyon faszányos pillanat jut mindig eszembe, ha megszólal a Pure valahol.
Büszke Botond - Hungarian National Band
Jól megtévesztettél, te! Kereshettem én a zenét a Botond oldalán, ha ez nem Band, hanem BRAND! Így persze még jobb az egész. Vajon ez lehet Zoób Kati és az állam kollaborációjának az eredménye?
Sam Siegler unearthed this JUDGE artwork created by Bevin Stone (known for the cover art on Leeway’s Born To Expire) circa 1990.
The artwork was for a flyer but was vetoed by Sam and Porcell for being too “evil”.
Another lost gem from hardcore’s past, enjoy!
Biohazard- Punishment (1992)
Sok mindent lehet mondani a Biohazardra, kezdve, hogy rasszista, white power zenekarból lettek kőkemény tolerancibajnokok, meg hogy nyilván nem voltak olyan csórók meg gettópatkányok, mint ahogy a számaikban megénekelték, de egy dolgot nem lehet elvitatni tőlük, mégpedig azt, hogy ezzel a számmal és a klippel sikerült összehozniuk egy örök klasszikust. Én ezt tényleg így gondolom, hiszen ahogy látni lehet, művészi szintre emelték a pózolást és a feszegetést, és nyilván az sem válik a klip hátrányára, hogy maga a szám is tök fülbemászó, vagy ahogy a Hammerben mondták, ezek a riffek makacs fülzsírként ragadnak meg hallójárataidban.
Én amúgy nem voltam nagy rajongója a Bionak, sőt egy viszonylag nevetséges zenekarnak tartottam őket mindig, de azt mindig elismertem, hogy az Urban Discipline egy meglehetősen fasza album. Tulajdonképpen emiatt a lemez miatt háromszor is láttam a Biohazardot élőben, 1995-ben a klasszikus Biohazard/Dog Eat Dog/Downset gumihardcore bulin a Pecsában, aztán 1997-ben újfent a Pecsában, amikor Rob Echeverria volt a gityós, és nagy örömömre két szám között egyszer elkezdett játszani egy Helmet témát, majd 2004-ben a Pecsában a változatosság kedvéért. Erről a koncertről van egy bombajó sztorim. Ekkor volt az, hogy próbáltam minél jobban elszakadni a hardcore szcénától, és hát ezt azzal is hangsúlyoztam, hogy már nem voltam kopaszra nyírva, nem hordtam camouflage rövidgatyát Air Jordannel meg valami obskurus hardcore zenekaros pólóval. Erre a koncertre mégis letévedtem valamiért szép khaki színű rövidgatyában, elegáns pólóingben (gallér nem felhajtva) meg gondolom egy Vans Old Schoolban. Végig hátulról néztem a koncertet, de a valamelyik Urban Discipline-es számnál nem bírtam magammal, és előre mentem, felmásztam a színpadra, ekkor gondolom a sok gumihardcore arc megmerevedett, hogy mit akar ez a nyálképű ficsúr az ő koncertjükön. Még integettem is az ismerősöknek a terem végében a móka kedvéért, aztán persze beszaltóztam a tömegbe, amiről azt gondoltam, hogy az este legkirályabb ugrása volt, tekintve hogy az a típusú közönség volt, akik szerint a legkúlabb dolog, ha Jézus pózban bedől valaki a tömegbe, és mint egy vízihulla hagyja magát sodortatni. A tanulság az, hogy ha valaki nyálasan is néz ki, attól még lehet, hogy valaha kőkemény volt.
tízpontos sztori, viszont az elejét nem értem. hát a bióékról mindig is lehetett tudni, hogy zsidók brooklynból, soha nem is titkolták . mikor bobby hambelt kibaszták, még gúnyosan meg is jegyezte egy interjúban, hogy “evanék a dalok helyett mindig is a pénzzel voltak elfoglalva”
Kevésbé ismert tény, hogy ‘88-ban volt a Biohazardnak egy demója, amin olyan számok volt, mint a Master Race meg az America, amiknek ilyen viszonylag sötét rasszista/nacionalista szövegeik voltak. Persze később amikor befutottak, akkor már próbálták szépíteni, hogy ők ezt nem is gondolták komolyan, meg hogy ők csak a Carnivore-tól akartak rajongókat szerezni a polgárpukkasztó dalszövegekkel. Ja, és persze mindig arra hivatkoztak, hogy de hát a zenekarból ketten is zsidók. Mintha egy zsidó ember nem lehetne rasszista. Amúgy hála az internetnek a demó most már letölthető egy csomó helyről.
Biohazard- Punishment (1992)
Sok mindent lehet mondani a Biohazardra, kezdve, hogy rasszista, white power zenekarból lettek kőkemény tolerancibajnokok, meg hogy nyilván nem voltak olyan csórók meg gettópatkányok, mint ahogy a számaikban megénekelték, de egy dolgot nem lehet elvitatni tőlük, mégpedig azt, hogy ezzel a számmal és a klippel sikerült összehozniuk egy örök klasszikust. Én ezt tényleg így gondolom, hiszen ahogy látni lehet, művészi szintre emelték a pózolást és a feszegetést, és nyilván az sem válik a klip hátrányára, hogy maga a szám is tök fülbemászó, vagy ahogy a Hammerben mondták, ezek a riffek makacs fülzsírként ragadnak meg hallójárataidban.
Én amúgy nem voltam nagy rajongója a Bionak, sőt egy viszonylag nevetséges zenekarnak tartottam őket mindig, de azt mindig elismertem, hogy az Urban Discipline egy meglehetősen fasza album. Tulajdonképpen emiatt a lemez miatt háromszor is láttam a Biohazardot élőben, 1995-ben a klasszikus Biohazard/Dog Eat Dog/Downset gumihardcore bulin a Pecsában, aztán 1997-ben újfent a Pecsában, amikor Rob Echeverria volt a gityós, és nagy örömömre két szám között egyszer elkezdett játszani egy Helmet témát, majd 2004-ben a Pecsában a változatosság kedvéért. Erről a koncertről van egy bombajó sztorim. Ekkor volt az, hogy próbáltam minél jobban elszakadni a hardcore szcénától, és hát ezt azzal is hangsúlyoztam, hogy már nem voltam kopaszra nyírva, nem hordtam camouflage rövidgatyát Air Jordannel meg valami obskurus hardcore zenekaros pólóval. Erre a koncertre mégis letévedtem valamiért szép khaki színű rövidgatyában, elegáns pólóingben (gallér nem felhajtva) meg gondolom egy Vans Old Schoolban. Végig hátulról néztem a koncertet, de a valamelyik Urban Discipline-es számnál nem bírtam magammal, és előre mentem, felmásztam a színpadra, ekkor gondolom a sok gumihardcore arc megmerevedett, hogy mit akar ez a nyálképű ficsúr az ő koncertjükön. Még integettem is az ismerősöknek a terem végében a móka kedvéért, aztán persze beszaltóztam a tömegbe, amiről azt gondoltam, hogy az este legkirályabb ugrása volt, tekintve hogy az a típusú közönség volt, akik szerint a legkúlabb dolog, ha Jézus pózban bedől valaki a tömegbe, és mint egy vízihulla hagyja magát sodortatni. A tanulság az, hogy ha valaki nyálasan is néz ki, attól még lehet, hogy valaha kőkemény volt.
Embrace- End Of A Year (1987)
They avoid the truth
People lying
In search of a good time
We smile avoid
Unpleasant situations
Put it off, maybe
It will go away
Come together, divide by ages
We’re always talking though
But nothing changes
It’s the end of a year…
There’s another one coming
There will be no victory
No progress made
If we do not stand apart
From the enemy
Oh weak foundations
That we’ve laid
Melt with the years
You are nothing
We don’t move forward
But away
We distance ourselves from
Our history
We justify it with cheap cliches
We’re just scared of dying
Words are not enough
Judge- I’ve Lost (1988)
If only I could put into words
The way I feel
Telling myself the situation’s not real
Lost and sometimes I feel
I have nowhere to go
Because you tell me it’s wrong
To let my feelings show
I’ve Lost My Place To turn
I know I fucked it up
I turned away
One too many times
Suffered from an ego trip
That left me fucking blind
Friends are telling me
The loneliness will go away
But the memories will be there
As long as
The ink in my fingers stays
I choose to stay away
Because I want to keep control
My head is thinking straight
But my heart says explode
The thought of someone else
Is much too much
And friendship means
You’re just beyond my touch
