Don't fuck with the Wongs!

Pink Floyd- Summer ‘68 (1970)

Azt hiszem, hogy egyszer már leírtam, hogy nekem semmi bajom a Pink Floyddal, és nem csak az első lemezzel nincs semmi bajom, hanem úgy ‘77-ig egyikkel sem. Ebből gondolom mindenkinek nyilvánvaló, hogy nem Syd Barrett volt a kedvenc tagom, különben is én straight edge vagyok vagy mi, de nem is Roger Waters, mivel nem vagyok annyira intellektuális, és persze nem is David Gilmour, mert nem vagyok AOR rajongó sem. Én szegény Richard Wrightot bírtam a legjobban, mert szerintem ő írta a legjobb Floyd számokat. Például ezt, ami nem ám a forradalmakról szól, ahogy gondoljátok, hanem a non-stop kúrásról mindenféle nőkkel. Persze mivel straight edge vagyok, a témaválasztást nem annyira értékelem, viszont a dal maga annyira szép meg faszán felépített, hogy simán túllépek a szövegeken.