Don't fuck with the Wongs!

Biohazard- Punishment (1992)

Sok mindent lehet mondani a Biohazardra, kezdve, hogy rasszista, white power zenekarból lettek kőkemény tolerancibajnokok, meg hogy nyilván nem voltak olyan csórók meg gettópatkányok, mint ahogy a számaikban megénekelték, de egy dolgot nem lehet elvitatni tőlük, mégpedig azt, hogy ezzel a számmal és a klippel sikerült összehozniuk egy örök klasszikust. Én ezt tényleg így gondolom, hiszen ahogy látni lehet, művészi szintre emelték a pózolást és a feszegetést, és nyilván az sem válik a klip hátrányára, hogy maga a szám is tök fülbemászó, vagy ahogy a Hammerben mondták, ezek a riffek makacs fülzsírként ragadnak meg hallójárataidban.

Én amúgy nem voltam nagy rajongója a Bionak, sőt egy viszonylag nevetséges zenekarnak tartottam őket mindig, de azt mindig elismertem, hogy az Urban Discipline egy meglehetősen fasza album. Tulajdonképpen emiatt a lemez miatt háromszor is láttam a Biohazardot élőben, 1995-ben a klasszikus Biohazard/Dog Eat Dog/Downset gumihardcore bulin a Pecsában, aztán 1997-ben újfent a Pecsában, amikor Rob Echeverria volt a gityós, és nagy örömömre két szám között egyszer elkezdett játszani egy Helmet témát, majd 2004-ben a Pecsában a változatosság kedvéért. Erről a koncertről van egy bombajó sztorim. Ekkor volt az, hogy próbáltam minél jobban elszakadni a hardcore szcénától, és hát ezt azzal is hangsúlyoztam, hogy már nem voltam kopaszra nyírva, nem hordtam camouflage rövidgatyát Air Jordannel meg valami obskurus hardcore zenekaros pólóval. Erre a koncertre mégis letévedtem valamiért szép khaki színű rövidgatyában, elegáns pólóingben (gallér nem felhajtva) meg gondolom egy Vans Old Schoolban. Végig hátulról néztem a koncertet, de a valamelyik Urban Discipline-es számnál nem bírtam magammal, és előre mentem, felmásztam a színpadra, ekkor gondolom a sok gumihardcore arc megmerevedett, hogy mit akar ez a nyálképű ficsúr az ő koncertjükön. Még integettem is az ismerősöknek a terem végében a móka kedvéért, aztán persze beszaltóztam a tömegbe, amiről azt gondoltam, hogy az este legkirályabb ugrása volt, tekintve hogy az a típusú közönség volt, akik szerint a legkúlabb dolog, ha Jézus pózban bedől valaki a tömegbe, és mint egy vízihulla hagyja magát sodortatni. A tanulság az, hogy ha valaki nyálasan is néz ki, attól még lehet, hogy valaha kőkemény volt.