Don't fuck with the Wongs!

Múltkor már posztoltam egyet Hasziról, aki érdekesen énekelte az Ice Ice Baby-t. Haszi az osztálytársam volt, és egy nagyon jó gyerek volt, bár a fejében sokszor keveredett a valóság és a Karatézó Kobra című film. Ma melóból hazafelé eszembe jutott, hogy milyen vicces volt, amikor hatodikban matekból kellett korrepetálnom Haszit. Heti kétszer egy órát mentem hozzá, persze semmit nem tanultunk, vagy videóztunk, vagy ha szerencsénk volt, akkor az ajtón keresztül meghallgathattuk, hogyan dug a nővére, aki egy bombanőnek számított a lakótelepünkön. Haszit egyedül nevelte anyukája, aki takarítóként dolgozott valahol, ebből kifolyólag eléggé meg volt keseredve. Amikor az első korrepetáló órát tartottam, épp hazajött, amikor végeztünk az aznapi “tanulással”. Haszi egyből bemutatott neki, és elmondta, hogy én fogom őt segíteni a matekban, mert hogy a rosszak a jegyei, ami azért van, mert hogy az ő anyukája csak egy takarító, bezzeg a Kaposvári Eszternek az apja az ÁPISZ igazgatója, és neki mindig jobb jegyet adnak. Én már annyi idős fejjel is éreztem, hogy agyag lábakon áll ez a történet, és nem gondoltam, hogy ezt bárki elhiszi, főleg nem egy felnőtt, de legnagyobb meglepetésemre Haszi anyukája így szólt: “Tudom, Zolikám, nem kell magyarázkodnod.” Ezután szúrósan rám nézett, és nekem szegezte a kérdést: “Na, és a te szüleid hol dolgoznak?” Hirtelen nem tudtam mit mondani, mert éreztem, hogy marha ciki lesz, ha kiderül, hogy a szüleim vezető beosztásban dolgoznak, de szerencsére Haszi remekül megoldotta a helyzetet: “Geli jó gyerek, az apja kubikos, az anyja pedig bedolgozik a Köbtexnek.” Az anyuka ettől úgy megenyhült, hogy még pénzt is adott, hogy menjünk le a Tini Tejivóba fagyizni.

Arra sajnos már nem emlékszem, hogy Haszinak javultak-e a jegyei, de az biztos, hogy nem bukott meg. Vajon mi lehet vele?